A Kistermelők lapja Márciusi lapszámában megjelent egy cikk, melyre nagyon büszkék vagyunk az Akhal Teke lófajtáról és rólunk. A cikket itt olvashatjátok:
PATANYOMON II.RÉSZ
MÁRCIUS LÓFAJTÁJA: AZ AKHAL TEKE
Honnan indult az Ópusztaszeri Akhal Teke ménes története?
(Cseppentő Attila) A Ménes története, egyben a családunk története is. 1985-ben költöztünk ide a feleségemmel, Márkus Ritával, később a gyerekeink pedig gyakorlatilag beleszülettek ebbe a világba. Korábban is foglalkoztunk már gazdálkodással, holstein-fríz szarvasmarhákat tenyésztettünk, amibe fiatal fejjel viszonylag hamar belefáradtunk, így valami újba szerettünk volna fogni. A legeltetésre alapozott állat- azon belül lótartás mellett tettük le a voksunkat. Ópusztaszer köztudottan a magyarok történelmének, kiváltképpen a honfoglalásnak jelentőségteljes helyszíne volt, ezért amikor letelepedtünk itt, olyan fajtát próbáltam keresni, ami jól idomul a helyhez és annak archaikus örökségéhez. Gyakran felmerülő kérdés ennek kapcsán, hogy vajon őseink milyen lóval érkezhettek a Kárpát-medencébe. Megoszlanak a vélemények, abban viszont sikerült már konszenzusra jutni, hogy nem egy konkrét fajtát, sokkal inkább genetikai örökséget kell keresni. A fajták kategorikus meghatározása ugyanis nem bír olyan nagy múlttal, mint azt sokan gondolják: körülbelül százötven-kétszáz évvel ezelőtt még egyáltalán nem volt bevett eljárás. A lovakat sokáig inkább népekhez, népcsoportokhoz kötötték. A magyarokhoz a népvándorlás idején, a Kazár Birodalom és türk népek hatására kerülhettek az akhal tekék ősei. Ezek a lovak fontos nemesítő szereppel bírtak, hasonlóan ahhoz, ahogyan az arab telivér hatást gyakorolt az európai lovakra. Később genetikai – X. századra datálható csontmaradványokat elemző – vizsgálatok is igazolták a tézist. Miszerint őseink alatt voltak akhal teke lovak indokoltnak tűnt tehát ezzel a fajtával foglalkozzunk itt, a Dél-Alföldön.
Az 1970-es évek elején voltak először komolyabb törekvések arra Magyarországon, hogy tudatosan foglalkozzanak a 2-3000 éves múltra visszatekintő, az egykori türk ló egyenes ági leszármazottjaként számon tartott akhal tekével és egy – legalább küllemében a letelepedés-koriakhoz hasonlító – lovat tenyésszenek itthon. E célból állami megrendelésre három mént importáltak a Szovjetunióból, a szándékból azonban nem valósult meg sokáig semmi. Végül 1990-ben az egyiküket, Musztafát – aki akkor már több, mint 20 éves volt és az egészségügyi állapota is erősen megromlott – sikerült megvásárolnunk. 3 évig tudott nekünk – kisebb mennyiségű – örökítőanyagot szolgáltatni, megteremtve az alapját a mára 75 fős létszámú – az országban elsőnek számító – akhal teke vérségű ménesnek, amit gyakorlatilag a semmiből, két magyar félvér kancával kezdtünk el felépíteni. A fia, Musztafa53 hasonló körülmények közt került hozzánk 1996-ban, mint édesapja. Vele próbáltuk megerősíteni az alapító mén génanyagát. Akit még szintén szeretnék kiemelni, az a Karader apaságú Karador, aki Türkmenisztánból, Ashabadból érkezett hazánkba. Grúziában, Tbilisziben versenyzett a galoppon, ám az orosz utódállamok közti háborúskodás végett az ottani lóállományok léte veszélybe került. Egy városi kórház vezetője próbálta átmenekíteni Európába a lovakat. Tizenegy akhal érkezett Magyarországra, amelyeknek nagy részét nyugat európai vevők vásároltak meg. Karador eleinte magas ára miatt nem kelt el és csak a szerencsének köszönhető, hogy Vörös Józsefnek, Sütz Saroltának és a családunknak sikerült együtt megvásárolta. 1997-ben érkezett Ópusztaszerre. Ez volt a kiinduló alap, innen már generálták magukat az események.
Milyen terültekre terjed ki az a hitvallásotok, hogy „maga a hagyományőrzés tulajdonképpen a fő tevékenységünk.”?
(Cseppentő Réka) Az akhal tekéket a családunk a kezdetektől hátaslóként használja: az Ópusztaszeri Történeti Emlékparkban több, mint egy évtizedig hagyományőrző bemutatókat tartottunk velük amellett, hogy a honfoglalás korát idéző előadásainkkal bejártuk az országot, sőt még külföldre, Lindlárba is kijutottunk. Meghívottként a Szegedi Szabadtéri Játékokon is rendszeres lovas közreműködők voltunk, és filmforgatások lovasai közé is bekerültünk. Az emlékparki bemutatók után a turisztikával kezdtünk foglalkozni: lovas túrákkal, táborokkal, oktató kurzusokkal. Tevékenységeink mellé csatlakozott körülbelül húsz éve a szarvasmarha-tenyésztés is. Egy konkrét esemény hívta életre a mai napig aktív és közkedvelt marhatereléses turisztikai programunkat: Ópusztaszerről-Bugacra 97 marhát hajtottunk át egyszerre kizárólag lovak segítségével. Azóta rendszeresen használjuk az akhalokat a marhákkal való munkában. Gyorsaságuk, együttműködő készségük és nem utolsó sorban bátorságuk igen nagy segítség az állatok terelése során.
Milyen a XXI. századi, modern akhal teke?
(Cseppentő Regő) Abból kifolyólag, hogy zárt – 1930 óta Oroszországban vezetett – törzskönyvvel rendelkezik és a tisztavérű egyedek vonatkozásában nem hajthatóak végre módosítások olyan, mint az őse. Az már egy másik kérdés, hogy az egyes tenyésztők melyik genetikai vonalakat részesítik előnyben, mivel ebben szignifikáns különbségek alakulhatnak ki, közép-hosszú távon eltérő profilú és másként hasznosítható állományokat hozva létre. A más fajtákkal történő keresztezésekkel ugyancsak sokféle eredményt lehet elérni. Úgy gondoljuk, az akhal teke hiánypótló genetikai kincset hordoz, ami megoldás lehet az európai modern sportlótenyésztés nehézségeinek kezelésére és ideális esetben új távlatokat nyithat meg. Ami a fajta minden egyedére jellemző, az küllemileg a finom, kecses ugyanakkor szilárd testfelépítés: hosszú hát, jól izmolt far, száraz, erős lábak, kifejezett mar. Színben a különleges, fémes csillogású, fakó árnyalatok dominálnak.
A modern ló és lovassportokban hol van helye az akhal tekének?
(Cseppentő Réka) Tapasztalataink szerint, az elmúlt évek azt igazolták, hogy a fajta nagyon sokoldalú; helye van mind a versenypályákon, mind a szabadidősportban. Kitartó, ellenálló, nagy teherbírású emiatt alkalmas hosszabb távok – akár több napos túrák – megtételére, kitűnő társa lehet a terep-és távlovasoknak. Erős galopp képessége miatt helye van az ugró, valamint a lovastusa szakágakban is. Mi ez utóbbiakban vagyunk jelenleg főként érdekeltek, 2023-ban Országos Csapatbajnokság 1. helyezést, 2024-ben pedig Lovastusa Országos Csapatbajnokság egyéni-és csapatbajnokságban is 2. helyezést értünk el. Célunk, hogy ennek nyomán a fajta jelenléte-ismerete a használatban és a köztudatban is erősödjön, minél több területen. Érdekesség, hogy az akhaloknak szembetűnően jó a memóriájuk, gyorsan megjegyzik a pályavonalakat, akadálytípusokat, ami megkönnyíti velük a felkészülési időszakot és a megmérettetéseket is. Kiváló mozgásuk révén a díjlovas szakágban szintén sikeresek. A pompás fekete mén, Absent és Szergej Filatov az 1960. évi nyári olimpiai játékokon Rómában egyéni aranyérmet nyertek.
Mik a kiemelt tenyésztési célok?
(Cseppentő Réka) Kezdeti törekvésként a fajta erősségeinek tovább örökítése mellet, a nagyobb méretű, kiegyensúlyozott habitusú egyedek továbbtenyésztését és az előforduló morfológiai hibák kiküszöbölését jelölném meg. Domináló szempontok a nemesítésben a minél jobb mozgásminőség, valamint ugró és galoppozó képesség, amit az állatok sportban való kipróbálásával tudunk monitorozni. Az erős szervezeti szilárdság mellett a stabil mentális adottságok és a kis mértékben tömegesebb, erőteljesebb alkati alakulás is szerepet játszik a párosítások során. Bevontunk Oroszországból származó, tiszta vérű méneket, kifejezetten a kedvező alkati adottságaik és magas teljesítményük végett. A fedeztetésben őket egyrészt a saját tenyésztésű lovainkkal, másrészt az utóbbi években vásárolt, ideális adottságú, jó vonalaktról származó kancáinkkal párosítjuk. Ezen felül, szintén figyelmet fordítunk arra, hogy a fajtakeresztezett lovak tenyésztésébe egyre jobb genetikájú méneket és kancákat tudjunk integrálni. A tenyésztést nem egységes, magyar félvér kancákkal kezdtük, majd a hosszú évtizedes nemesítési munka eredményeként napjainkra létrejött egy magas akhal teke vérhányadú (75%; 87,5%; 93,5%) állomány. Fajtatiszta felmenőikhez viszonyítva, az így világra jött utódok könnyebbek, gyorsabbak és szívósabbak lettek. Adott mértékű megterhelés mellett kevesebb víz és takarmány is kielégítő számukra. Megjelenésükben a nemes és a sportos jegyek ötvöződnek. A fajtakeresztezés miatt a ménes tenyésztésben részt vevő, de nem akhal teke fajtájú részét is szükségszerű fejlesztenünk, amin szintén aktívan dolgozunk. Arra törekszünk, hogy a két állományrészt egymással párhuzamosan, összefüggésben-egymásra hatva folyamatosan tudjuk fejleszteni. Amellett, hogy évről évre számos eladást bonyolítunk, számos területen – így a turisztikában, a sportban és különböző bemutatókon – eredményesen szerepeltetjük a lovainkat.
Kinek ajánlott a fajta?
(Cseppentő Réka) Az akhal teke alapvetően egy érzékeny, temperamentumos, kiemelkedő problémamegoldó képességgel bíró fajta, akitől a gazdával való harmonikus viszony esetén nagyfokú együttműködésre lehet számítani. Nem mindenkinek való azonban: elsősorban képzettebb, finom kezű lovasoknak javasoljuk, akik tudatosan fel tudják építeni vele a közös munkát és kamatoztathatják a lóban rejlő képességeket. Ezt a magas telivérhányadú lovaknál egyébként érdemes mindig mérlegelni. Lovagláskor egyedülálló komfortérzetet adnak. Az akhaloknak nagy, egyenletes, sima, nyújtott galoppja van, egyenletes lépése, ügetése ami vélhetően a zord, közép-ázsiai sivatagok körülményeihez, kiváltképpen a homoktalajhoz való – alkati tulajdonságokban megnyilvánuló – alkalmazkodás révén alakultak ki. Az akhal tekét napjainkban is futtatják galoppon Türkmenisztánba, és Oroszországba. Az akhal teke emberhez fűződő kapcsolata bizalmas jellegű. Intelligenciájához markáns öntudat párosul, ami a nem megfelelő – durva, erőszakos, türelmetlen – bánásmód esetén konfliktusokat eredményezhet.
A Cseppentő Család a lótenyésztésen túl, elévülhetetlen érdemeket tudhat magáénak a nyeregkészítésben is. Milyen tervezési folyamat hívta életre ezt az egyedülálló felszerelés-típust és kinek ajánljátok?
(Cseppentő Attila) A lovakkal történő munkákat az évek során végigkísérte ennek a nyeregnek a kimunkálása. Amikor elkezdtünk a kilencvenes évek végén a bemutatókat, harci játékokat csinálni, hamar rájöttünk, hogy az univerzális – eredetileg sport célra szánt – nyergek számunkra alkalmatlanok. Próbálkoztunk a katonai – bock – nyergekkel, de ezek egyrészt rövid idő alatt szét lettek lovagolva, másrészt 1947-ben leállt a gyártásuk, így a beszerzésük is hamar nehézségekbe ütközött volna. Ezen szituációból kiindulva kezdtük el a kísérletezést és ennek során alakult ki a Cseppentő nyereg, aminek a konstrukciója a történelmi „tiszafüredi magyar nyeregszerkezetből” indult ki. Több évtizedes fejlesztés és folyamatos tesztelés során a nyereg kialakítása – magas kápák, mély ültetési pont, nyeregrugó – igazodott a modernkori közönség magasabb kényelmi elvárásaihoz, biztosítva ezzel a ló és lovas komfortját, biztonságát továbbá a technikai igényeik kielégítését. Mindemellett a nyereg stílusában és rusztikus anyagaiban továbbra is őrzi a hajdani magyar nyereg hagyományait. Csupa természetes anyagból készül: rugalmas falemez, könnyű fémváz, sok bőr és még több gyapjú. Végül egy nagyon multifunkcionális eszköz alakult ki. A következő területek voltak meghatározóak a nyereg fejlesztése során: hosszú túrák (távlovaglás), idomító lovaglás (kiképzés, belovaglás, magasiskola), hagyományőrzés (magyar és keleti tradíciók, akrobatikus lovagláselemek gyakorlása, buzkashi, lovasíjászat.), munkalovaglás, kezdő lovasok oktatása. Az idők folyamán, a határainkon túlra is – Franciaországba, Németországba, Erdélybe – is értékesítettünk belőle, továbbbá a Magyar Honvéd Huszár Hagyományőrző Egység is rendelt tőlünk huszonnégy darabot, amire nagyon büszkék vagyunk.