2010 októberében Vitalíj Andrukovics orosz lóversenyző Makka Shael nevű Ahal-Teke csődörével megérkezett Stal Sprengenhorstba, ahol három hónapot töltött Rien és Inge Van Der Schaft díjlovaglást oktató létesítményében a hollandiai Appeldoornban. A három hónapos képzési időszak végének közeledtével a két lovas edző ? akik Európa legtekintélyesebbjei közé tartoznak ? véleménye a következő volt: ?két további évre van szükségünk az ön számára ahhoz, hogy elérje az olimpiai induláshoz szükséges szintet?.A Makka-Andrukovics páros vajon rövid életű szenzációt jelent az Ahal-Teke fajta pályafutásában, vagy esetleg olyan normát teremt, amelyre ez a legendás fajta jogosan törekszik? ?Komoly projektet az Ahal-Tekével csak a legmagasabb szakmaisággal lehet megvalósítani?-mondja Leonyid Babajev, Makka Shael tenyésztője. ?Ha bármilyen egyéb szinten foglalkozunk ezzel a fajtával, azt tapasztaljuk, hogy ez a ló túlságosan összetett, kevés van belőle, és igen gyakran nem megfelelő a minősége. A díjlovaglást ítélem olyan sportágnak, amelyben az Ahal-Teke fajta felveheti a versenyt a manapság kitenyésztett sportló fajtákkal. Célomul tűztem ki, hogy az Ahal-Tekét megjelenés, a jármódok rugalmassága, az elegancia, az erő és mindezek harmóniája tekintetében a legmagasabb kívánalmaknak megfelelővé tegyem. Meg vagyok győződve arról, hogy a ?munkalovakat? is alkalmassá lehet tenni a legmagasabb szintű díjlovaglásra?.?Mik a benyomásai erről a fajtáról??-kérdezem Inge van der Shaftot az egyik foglalkozás végén.
?Ez az első Ahal-Teke ló. amivel egyáltalán dolgom volt, tehát messzemenő következtetéseket még nem tudok levonni erről a fajtáról. Annyit azonban elmondhatok, hogy ez a példány remek ló?
Mit látnak a hollandok ebben a csődörben??Kivételes az intelligenciája, és mesés a járása. Ez a ló járás tekintetében kilencesre teljesít?.
?Az ön Ahal-Teke lova hasonló módon lépked?? kérdezi Rien van der Shaft egy olyan holland Ahal-Teke ló tulajdonosától, aki eljött megnézni, hogyan dolgozik Makka. ?Nem?-mondja a hölgy szerényen. Attól tartok, az én lovamnak nem olyan szép a járása, mint Makkáé?.Az Ahal-Teke fajtát az idők folyamán elárasztották mítoszokkal, ami elég megterhelő. Ezek közül máig tartja magát két történet. Az egyik egy Absent nevű csődör, aki ?meghódította Rómát? az 1960-as olimpiai játékokon, és az az eset, melynek során 1934-ben egy ilyen fajta ló az Ashabad-Moszkva közti 4000 km-es távot 84 nap alatt tette meg, amivel páratlan távlovagló rekordot állított fel. Ez a nyilvánvaló ellentmondás, amely az olimpiai szintű díjlovaglás és a fáradtságot nem ismerő távlovaglás között feszül, jelenti az Ahal-Teke fajta meghatározó jellemvonását: azt a sokoldalúságot, ami egyébként meglehetősen homályos fogalom, és ami mindig felszítja a vitát a tenyésztők körében, hogy vajon az Ahal-Tekét egy bizonyos meghatározott tulajdonság alapján érdemes kiválogatni bizonyos konkrét feladat-típusok elvégzése céljából, vagy ez a tenyésztőket a haszonelven alapuló, egy bizonyos célra alkalmas sportlovak kitenyésztésének útjára fogja terelni??Mikor válik a fajta hangsúlyozása károssá a teljesítmény szempontjából történő kiválasztásra??
Máig hallhatóak olyan hangok, amelyek szerint védelembe kell benni a juhnyakat, a keskeny szügyet és a gyenge csontozatot, mint az Ahal fajtára jellemző tulajdonságokat, ezeket azonban a legjobb nem tudomásul venni (és az ember gyakran úgy gondolja, hogy jobb lenne, ha ilyen hangok egyáltalán nem lennének!). Zavarba ejtő volt számomra az is, amikor egy tenyésztő gúnyos megjegyzést tett Duag Shaelre (Gazyr-
Djagali), aki 70%+-t kapott Oroszországban hat éves korában egy fiatal lovakat értékelő eseményen ?Leonidnak végre sikerült kitenyésztenie egy melegvérű Ahal-Teke lovat!Még azok is, akik kevésbé rosszindulatúak Babaevvel, feltehetik a kérdést, hogy vajon azzal, hogy létrehozott egy olyan Ahal-Teke lovat, aki képes egyenlő esélyekkel versenyezni díjlovaglásban az európai melegvérű lovakkal, nem veszélyezteti-e ennek az ősi fajtának a kivételes egyediségét?
Ezek a kérdések azonban nem foglalkoztatják Vitalíj Andrukovicsot azoknak a napoknak befejeztével, amelyeket Stal Sprengenhorstban tölt. Napjai reggel 7 órakor kezdődnek, amikor megérkezik az istállóba. Kitakarítja a boxot, ahol Makka tartózkodik, kefével megtisztítja a csődört, és előkészíti a napi foglalkozásra, amely 9 órakor veszi kezdetét. Rien és Inge naponta váltják egymást, így képzik a lovat és gazdáját. Mi most azt a foglalkozást figyeljük, amit Inge vezet. Most éppen azon dolgoznak, hogy a lovas testmozgását lágyítsák: ?Lovaglás közben kövesd a ló mozgását, Vitalíj?-mondja Inge. ?Ne ülj ilyen mereven. Előfordul, hogy keményebb segédeszközökhöz kell folyamodnunk, de amint a ló reagálni kezd, a lovasnak eggyé kell olvadnia a ló mozgásával, és együtt kell mozognia vele. Erre a holland nyelvben két szó létezik: ?Kontrolieren [kontroll] és Beheersen
[vezetés, irányítás]?. Igen, kontroll alatt kell tartani a lovat, díjlovaglás közben azonban irányt kell neki mutatni, vezetni kell, a díjlovaglás tulajdonképpen egyfajta tánc.?Miután a foglalkozás Vitalíjjal a végéhez ért, Inge maga ül fel az egyik haladó szinten betanított saját lovára, és kibontakozik előttünk mindaz, amit Vitalíjnak Makkaával együtt oktatott.
Inge foglalkozásai inkább az átmenetekről és az általános benyomások folyamatairól szólnak, Rien pedig a konkrét mozdulatok kivitelezésének minőségére összpontosít. Abban azonban megegyezik ennek a kiváló férj-feleség csapatnak a a hozzáállása, hogy a két szárat egyformán lágyan kell kezelni, a lovat előre kell mozgatni, és nem szabad a nyakat megrövidíteni.A hollandok manapság arról híresek, hogy ?kemény? díjlovaglók, ugyanakkor Rien nem győzi ismételni, hogy ?lazán tartsd a kezed?, és ?ne harcolj a lóval?, valamint hogy ?ne használd a saját testi erődet?. Amikor ő maga ül fel Makkára, a kemény munkát kombinálja a fokozatos sebességű ügetéssel, és azt hangsúlyozza, hogy hagyni kell, hogy a foglalkozás kezdetén ló ellazuljon. ?Azt gondolom, hogy fontos, hogy hagyni kell, hogy a ló ellazuljon, és felvegye saját természetes tempóját, ezt követően pedig ezt a természetes tempót és mozgást igyekszem javítani?.
A foglalkozások után Vitalíj pokrócot terít Makkára, és körülbelül egy óra hosszán át kikötve hagyja, hogy ne tudjon felhevült testtel hemperegni, majd leveszi róla a pokrócot (csak ez a csődör nincs betakarva az egész istállóban).
Nem köti ki a boxban, ki tud nézni az udvarra, és élvezheti az istálló hátsó ablakán keresztül beáramló friss levegőt. Déli 12 órakor megetetik a lovakat, Vitalíj ezalatt megtisztogatja a lószerszámot, ő maga is megebédel, és felkészül a délutáni 45 perces foglalkozásra, amikor is ő ül fel a lóra, ezúttal a külső lovardában Kettős zablát használ Makkánál, valamint hosszú iskolázó ostort, és a féloldalazást, a helyben ügetést (piaffe) és a passage-t gyakorolja.https://www.youtube.com/watch?v=fcf_2f3BU_g
Ezt követően újra ápolás következik Makka számára, és Vitalíj a trágyát is eltakarítja. Majd visszavonul a szállodába, ahol fejben újra ?lejátssza? az aznap tanultakat, és a yotube-on videón végignézi, ahogy a díjlovaglás nagy mesterei végzik gyakorlataikat.
Vitalíj Andrukovics 1969-ben született Moszkvában. Négy éves korában kezdett el lovagolni, amikor nagyszüleit látogatta meg, akik vidéken éltek. A faluban a marhagulyát lovas pásztorok őrizték, és Vitalíj az egész napot velük töltötte napkeltétől napnyugtáig. ?A szüleimnek úgy kellett megkeresni engem, és azzal fenyegettek, hogy csípős csalánnal náspángolnak el. Olyan gyors vágtában száguldoztam előttük, hogy a szívverésük is biztosan elállt?.
13 éves korában ?a sport mesterjelöltje? címet szerezte meg még a szovjet időkben, főleg a díjugratásban mutatott teljesítményéért. ?Akkoriban még semmit sem tudtam a lovaglásról?-mondja Vitalíj. ?Egyszerűen nem ismertem a félelmet?. 1988-ban Vitalíjt behívták katonának. Leszerelése után lovas oktatóként dolgozott, majd szabadfoglalkozású lett, és a dubnai Ahal-Teke ménesbirtokon szervezett lovas túrákat az oda látogató külföldi turisták számára. ?A Pontecorvo-Teke lovakon lovagoltunk a Volga partján. Akkor figyeltem fel erre a lófajtára?.
?Mi tette önre a legnagyobb benyomást??
?Az eszességük, és az a lehetőség, amit a lovasok számára kínáltak. Ezután jött a többi: a kiváló erőnlét, az elasztikus mozgás, a kiváló munkabírás, a bátorság.
Azóta elköteleztem magam a fajta iránt. Minden műfajban dolgoztam velük, úgymint díjlovaglás, díjugratás, military, még cirkuszban is.?.
Makka Shael 2004-ben született a Vlagyimiri Területen (Oroszországban) a Shamborant ménesben. ?Ez a Shael-Teke ménes?, amit Leonid Babaev és
Sharip Galimov alapított. Apaménje, Gayaz (Gaigysyz-Pampa) pompás természetes mozgásformákkal rendelkezett (Vitalíj szerint ez Pampától származott), de nyereg alatt ez nem különösebben mutatkozott meg. Munkás élete rövid volt, mert egyik hátsó lábán térdízületi sérülést szenvedett. Makka anyja Melana, egy Fakirpelvan-véronalból származó kanca volt, Omar lánya. Babajev elárul egy nagyon ritka tenyésztői titkot:
?Omar itt a fő összetevő. A legjobb csikók az Omarral kapcsolatos beltenyészetből származtak, vagy legalábbis azokból, akikben volt Omar vér.
Makka kiváló lábformával rendelkezik, ami egyik jellemző tulajdonsága Gayaz számos leszármazottjának. Széles, ?húsos? az alkarja, rövid a csánkja, dús a csontozata, erős csüddel rendelkezik, és kiválóa patája is. Erőteljes, jól mozgó a válla, egyenes vonalú a mozgása, és könnyed, lendületes, magas lábemeléssel végrehajtott ügetés jellemzi. Mozgása laza és áramvonalas. Aktivitás és pontosság jellemzi.
Ahhoz képest, hogy Ahal-Teke fajta, talajfogása súlyosnak mondható, ugyanakkor a benne lévő dús energiatartalék erőteljesen hajtja előre, ami általánosságban az erő és elegancia benyomását kelti.
?Fantasztikus volt nézni, ahogy szinte repül a lovardában?-mondja Anne Stuart, aki maga is egy holland Ahal-Teke tulajdonosa, és aki arra törekszik, hogy folytassa a díjlovagló munkát saját lovával. ?Úgy néz ki, mint egy pillangó, ahogy eltáncol a többi ló között?.
Makka az alapokat már elsajátította. Kiválóan és összeszedetten halad kis körön lassú vágtában, majd félpiruttre vált, és már majdnem teljesen biztonságosan végrehajtja a PrixStGeorge-szintű elemeket is. Most tanulja a piaffe-ot, és a háromszoros és négyszeres váltásokat gyakorolja.
Ló és lovasa reméli, hogy idén nyáron visszatér Hollandiába újabb 3 hónapra, és indulhat néhány holland nyílt bajnoki fordulón. Az Oroszország és Hollandia között lefolytatott utazás és a hollandiai tartózkodás költségei tetemesek, de Andrukovics azt gondolja, hogy ebből a lóból ki kell hozni azt, amit csak lehet, és le kell küzdeni az elszigeteltséget annak érdekében, hogy a lóval európai szinten lehessen dolgozni. Érdekes, hogy Andrukovics a holland oktatási módszert pozitívnak és előremutatónak tartja. ?Oroszországban folyton azt hallom, hogy neked az a problémád? Itt pedig egyszerűen csak arra összpontosítanak, hogy a különböző mozgásformákat tökéletesítsék?.
Makkára még sok éves kemény munka vár ahhoz, hogy megfeleljen a hozzá fűzött díjlovaglással kapcsolatos magas elvárásoknak, ugyanakkor meggyőző példát mutat arra, hogy az Ahal-Teke fajta manapság mire lehet joggal képes. Útjához kedvező szelet adjanak az égiek.
Maria Marquise Baverstock
