Blog

Lovasok.hu: Hagyományőrző lovasbemutatók rendelhetők

Az Ópusztaszeri Akhal Teke Ménes célul tűzte ki ennek a fajtának a megismertetését, elsősorban tudatosítani, hogy közünk van ennek a nemes, ősi lónak a történetéhez, illetve a lónak a történelmünkhöz.

Hagyományőrzés és lovasbemutatók

Megrendelhető lovasbemutató ügyében érdeklődni a csat1996@gmail.com címen lehet.

Nekünk tulajdonképpen ez a fő tevékenységünk. Megjelenik a tenyésztésünkben, nyereggyártásunkban, szolgáltatásainkban és sok éve különböző formában produkált lovasbemutatóinkban is. 1985-ben ezért költöztünk Ópusztaszerre, 1995-ben ezért kezdtük el a lovasbemutatókat. Utólag visszatekintve azt mondhatjuk, műfajt kellett teremtenünk. Ezt úgy kell érteni, mit csináljunk a ló hátán, hogy illusztráljuk a kort.

1996-tól folyamatosan, sok éven át, sok száz bemutatóval az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark területén, valamint szerte az országban, még a határon kívül is tettük, ami tőlünk telt. Ma már dicséretes módon, oly sokan teszik, hogy úgy gondoljuk eljött az ideje a specializálódásnak.

A mi feladatunk ennek a fajtának a megismertetése, elsősorban tudatosítani, hogy közünk van ennek a nemes, ősi lónak a történetéhez, illetve a lónak a történelmünkhöz.

http://lovarda.lovasok.hu/opusztaszeri-akhal-teke-menes/hirek/524

Lovasok.hu: Lovak a Szegedi Szabadtéri Színpadon

A szegedi Dóm téren a Szabadtéri Játékok során rendszeresen találkozhatnak a nézők lovakkal. A korhű megjelenés vagy éppen a megdöbbentő látvány a rendezők álma ilyenkor. A lovakat és lovasokat Cseppentő Attila, az ópusztaszeri Akhal Ménes vezetője biztosítja az előadásokra. Ennek jártunk utána, hiszen nem mindennapi látvány egy ló a színpadon; több ló együtt pedig még érdekesebb!

Lovasok.hu: Hogyan kezdődött a színpadi szereplés a lovakkal?

Cseppentő Attila: Egy kaja-kenu VB kapcsán rendezett gálán jegyzett minket a Színház, amikor három betyár vágtában elrabolta a népi táncos menyecskéket a műsor keretében. Egyébként ekkor már lovas show-kat készítettünk, ahol főleg Honfoglalás kori vagy katonai harcjelenetekben bizonyítottuk a speciális képességeket.

Lovasok.hu: Mi volt a legmeghatározóbb előadás eddig?

Cseppentő Attila: Szerepeltünk az Evita-ban, ahol négy argentin lovasrendőrre volt szükség. Ők egy 50 fős tüntető statisztériának vágtáztak neki, akik közben petárdákat durrogtattak. Körbe kellett keríteni őket, és tulajdonképpen „kardélre hányni”, persze anélkül, hogy bárki is megsérülne. Majd utána hátulról jött egy katonai dzsip és egy oldalkocsis motor, akik gépfegyverrel „lőni” kezdtek a lovak mögött. A lovaknak ezt is tűrni kellett.

Lovasok.hu: Volt egy igazán veszélyes jelenet is egy fehér lovon…

Cseppentő Attila: Igen, a Nabucco-ban a főszereplő babilóniai királynak látomása van, miután lánya meghal. Ezt a látomást a rendező úgy szemléltette, hogy a horizonton egy fehér ló hátán a lány fejjel lefelé lógva elvonul. Ehhez egy 15 méter magasra vezető folyosót kellett építeni a lónak, ami csupán 1 méter széles. A folyosón felvezették a lovat, és fent úgy volt megvilágítva, hogy csupán a fehér ló látszott, rajta pedig Réka lányom fehér lepelben, aki a színésznőt helyettesítette ebben a veszélyes produkcióban.

Lovasok.hu: Lovakon kívül más állat is szerepelt az előadásokban?

Cseppentő Attila: Az ember tragédiájában szerepelt például két szürkemarha és egy kecske is. Amikor Ádám azon zsörtölődik, hogy dolgozni kell, akkor a két szürkemarha a színpad közepén volt kikötve, és mellettük rakodta Ádám a szénabálákat. Lucifer monológjakor pedig a kecske ott legyeskedik körülötte, és olyan élénken figyelt az előadáson, mintha lereagálná a monológot, Ádám pedig neki beszélt. Ez olyan jól sikerült, hogy a rendező már mondta, hogy vigyük onnan a kecskét, mert a nézők azt figyelik, nem a monológ szövegét. A Jézus Krisztus Szupersztárban szerepelt szamár és galambok is. A galambokkal volt egy érdekesség, hogy amikor elengedtük őket, egy galamb odaszállt a kereszt tetejére, és ott is maradt egy darabig.

Lovasok.hu: Milyen előadásra készültetek mostanában?

Cseppentő Attila: Most a My Fair Lady című darabban szerepeltek a lovaink. Van benne egy lóverseny-jelenet, egy fogatjelenet és egy lovasrendőr. A lovasrendőrnek van fontosabb szerepe, a szerelmes főszereplő neki beszéli ki a lelkét. A koreográfus Novák Péter, a rendező pedig testvére, Novák Eszter.

Lovasok.hu: Milyen lovakkal szoktatok szerepelni?

Cseppentő Attila: Elsősorban akhal-teke fajtájú lovakkal, mivel Ópusztaszeren ezt tenyésztjük. Ez a fajta is ott sejthető az angol telivér ősei között, ezért például a My Fair Lady lóverseny-jelenetéhez két akhal-teke félvér csikót használunk, valamint egy karcsúbb gidránt.

Lovasok.hu: A nézőkben és olvasóinkban is felmerülhet a kérdés, hogy mégis hogyan kell bánni a lóval, mit kell tanítani neki, gyakorolni vele, hogy ilyen extrém helyzetekben is nyugodt maradjon. Szeretnénk egy kicsit bepillantani a kulisszák mögé…

Cseppentő Attila: Már a földről való idomítás során elébe megyünk az olyan problémáknak, amelyek a különleges körülmények hatására jelentkezhetnek. Az ingerküszöb-emelés így már csikókorban megkezdődik, és egy hosszadalmas munka során válik a ló olyan nyugodttá, hogy a színpadon is maximálisan tudjon teljesíteni. Például a lövések gyakorlását egy vadász ismerősünk végzi, ami nem egyszerű feladat, mert a lovak a hirtelen zajtól jobban megijednek. Az egyenletes hangok, a zene megszokhatók; a szamárnak például a feje mellett szólt a zene a Hair előadások előtt. Az idomítás során úszógumikat, napernyőket rakunk a pályára, vagy zsákokat teszünk a ló hátára, ami suhog, ha vágtázik a ló.

Lovasok.hu: Ezt személyesen is látnia kell mindenkinek. Nagyon szépen köszönöm az interjút!

Bardóczky Veronika
Lovasok.hu

Téli lovaglások!

Télen sem áll meg az élet az Ópusztaszeri Akhal Ménesnél!  

Hétvégente akár egy szép tereplovaglással teheti emlékezetessé napjait!

Pár napja leesett a hó így a hóban lovaglás különleges élményét is megtapasztalhatja! 🙂

Gőblyös István: A nyereg mámora /Zabla és kengyel/

A nyereg mámora

ximg_0978.jpg

Akkor, amikor a ló testében, lelkében végletesen elengedetté válik, valami egészen különös, örömteli érzés ömlik el rajta. Ez az érzés végigiáramlik a lovason is, lelkén, akár órákig tartó mámoros kábulat lesz úrrá Bár ezt nem minden nap éli meg a lovas, mégis ez az az érzés, ami rabságban tartja, ami ismét és ismét közös munkára, a harmónia megtalálására sarkallja. Amikor megvan, akkor szinte nem lehet az együttlétet abbahagyni, a munkát csak azért fejezi be a lovas, mert tudja, hogy mindennek van egy normális határa. Ilyenkor lóról szállva azt érzi, hogy már szállna is vissza és mint egy függő, remegve várja a következő alkalmat, amikor együtt lehet lovával.

2015.07.18. 06:56 patkószeg

2014. április 19. MAKKA SHAEL AHAL-TEKE MÉN KÉPZÉSE HOLLANDIÁBAN

2855_1333430432.1582
2010 októberében Vitalíj Andrukovics orosz lóversenyző Makka Shael nevű Ahal-Teke csődörével megérkezett Stal Sprengenhorstba, ahol három hónapot töltött Rien és Inge Van Der Schaft díjlovaglást oktató létesítményében a hollandiai Appeldoornban. A három hónapos képzési időszak végének közeledtével a két lovas edző – akik Európa legtekintélyesebbjei közé tartoznak – véleménye a következő volt: „két további évre van szükségünk az ön számára ahhoz, hogy elérje az olimpiai induláshoz szükséges szintet”.
A Makka-Andrukovics páros vajon rövid életű szenzációt jelent az Ahal-Teke fajta pályafutásában, vagy esetleg olyan normát teremt, amelyre ez a legendás fajta jogosan törekszik? „Komoly projektet az Ahal-Tekével csak a legmagasabb szakmaisággal lehet megvalósítani”-mondja Leonyid Babajev, Makka Shael tenyésztője. „Ha bármilyen egyéb szinten foglalkozunk ezzel a fajtával, azt tapasztaljuk, hogy ez a ló túlságosan összetett, kevés van belőle, és igen gyakran nem megfelelő a minősége. A díjlovaglást ítélem olyan sportágnak, amelyben az Ahal-Teke fajta felveheti a versenyt a manapság kitenyésztett sportló fajtákkal. Célomul tűztem ki, hogy az Ahal-Tekét megjelenés, a jármódok rugalmassága, az elegancia, az erő és mindezek harmóniája tekintetében a legmagasabb kívánalmaknak megfelelővé tegyem. Meg vagyok győződve arról, hogy a ’munkalovakat’ is alkalmassá lehet tenni a legmagasabb szintű díjlovaglásra”.“Mik a benyomásai erről a fajtáról?”-kérdezem Inge van der Shaftot az egyik foglalkozás végén.
“Ez az első Ahal-Teke ló. amivel egyáltalán dolgom volt, tehát messzemenő következtetéseket még nem tudok levonni erről a fajtáról. Annyit azonban elmondhatok, hogy ez a példány remek ló”
Mit látnak a hollandok ebben a csődörben?“Kivételes az intelligenciája, és mesés a járása. Ez a ló járás tekintetében kilencesre teljesít”.
“Az ön Ahal-Teke lova hasonló módon lépked?” kérdezi Rien van der Shaft egy olyan holland Ahal-Teke ló tulajdonosától, aki eljött megnézni, hogyan dolgozik Makka. “Nem”-mondja a hölgy szerényen. Attól tartok, az én lovamnak nem olyan szép a járása, mint Makkáé”.Az Ahal-Teke fajtát az idők folyamán elárasztották mítoszokkal, ami elég megterhelő. Ezek közül máig tartja magát két történet. Az egyik egy Absent nevű csődör, aki „meghódította Rómát” az 1960-as olimpiai játékokon, és az az eset, melynek során 1934-ben egy ilyen fajta ló az Ashabad-Moszkva közti 4000 km-es távot 84 nap alatt tette meg, amivel páratlan távlovagló rekordot állított fel. Ez a nyilvánvaló ellentmondás, amely az olimpiai szintű díjlovaglás és a fáradtságot nem ismerő távlovaglás között feszül, jelenti az Ahal-Teke fajta meghatározó jellemvonását: azt a sokoldalúságot, ami egyébként meglehetősen homályos fogalom, és ami mindig felszítja a vitát a tenyésztők körében, hogy vajon az Ahal-Tekét egy bizonyos meghatározott tulajdonság alapján érdemes kiválogatni bizonyos konkrét feladat-típusok elvégzése céljából, vagy ez a tenyésztőket a haszonelven alapuló, egy bizonyos célra alkalmas sportlovak kitenyésztésének útjára fogja terelni?“Mikor válik a fajta hangsúlyozása károssá a teljesítmény szempontjából történő kiválasztásra?”
Máig hallhatóak olyan hangok, amelyek szerint védelembe kell benni a juhnyakat, a keskeny szügyet és a gyenge csontozatot, mint az Ahal fajtára jellemző tulajdonságokat, ezeket azonban a legjobb nem tudomásul venni (és az ember gyakran úgy gondolja, hogy jobb lenne, ha ilyen hangok egyáltalán nem lennének!). Zavarba ejtő volt számomra az is, amikor egy tenyésztő gúnyos megjegyzést tett Duag Shaelre (Gazyr-
Djagali), aki 70%+-t kapott Oroszországban hat éves korában egy fiatal lovakat értékelő eseményen “Leonidnak végre sikerült kitenyésztenie egy melegvérű Ahal-Teke lovat!Még azok is, akik kevésbé rosszindulatúak Babaevvel, feltehetik a kérdést, hogy vajon azzal, hogy létrehozott egy olyan Ahal-Teke lovat, aki képes egyenlő esélyekkel versenyezni díjlovaglásban az európai melegvérű lovakkal, nem veszélyezteti-e ennek az ősi fajtának a kivételes egyediségét?
Ezek a kérdések azonban nem foglalkoztatják Vitalíj Andrukovicsot azoknak a napoknak befejeztével, amelyeket Stal Sprengenhorstban tölt. Napjai reggel 7 órakor kezdődnek, amikor megérkezik az istállóba. Kitakarítja a boxot, ahol Makka tartózkodik, kefével megtisztítja a csődört, és előkészíti a napi foglalkozásra, amely 9 órakor veszi kezdetét. Rien és Inge naponta váltják egymást, így képzik a lovat és gazdáját. Mi most azt a foglalkozást figyeljük, amit Inge vezet. Most éppen azon dolgoznak, hogy a lovas testmozgását lágyítsák: “Lovaglás közben kövesd a ló mozgását, Vitalíj”-mondja Inge. „Ne ülj ilyen mereven. Előfordul, hogy keményebb segédeszközökhöz kell folyamodnunk, de amint a ló reagálni kezd, a lovasnak eggyé kell olvadnia a ló mozgásával, és együtt kell mozognia vele. Erre a holland nyelvben két szó létezik: “Kontrolieren [kontroll] és Beheersen
[vezetés, irányítás]”. Igen, kontroll alatt kell tartani a lovat, díjlovaglás közben azonban irányt kell neki mutatni, vezetni kell, a díjlovaglás tulajdonképpen egyfajta tánc.”Miután a foglalkozás Vitalíjjal a végéhez ért, Inge maga ül fel az egyik haladó szinten betanított saját lovára, és kibontakozik előttünk mindaz, amit Vitalíjnak Makkaával együtt oktatott.
Inge foglalkozásai inkább az átmenetekről és az általános benyomások folyamatairól szólnak, Rien pedig a konkrét mozdulatok kivitelezésének minőségére összpontosít. Abban azonban megegyezik ennek a kiváló férj-feleség csapatnak a a hozzáállása, hogy a két szárat egyformán lágyan kell kezelni, a lovat előre kell mozgatni, és nem szabad a nyakat megrövidíteni.A hollandok manapság arról híresek, hogy „kemény” díjlovaglók, ugyanakkor Rien nem győzi ismételni, hogy „lazán tartsd a kezed”, és „ne harcolj a lóval”, valamint hogy „ne használd a saját testi erődet”. Amikor ő maga ül fel Makkára, a kemény munkát kombinálja a fokozatos sebességű ügetéssel, és azt hangsúlyozza, hogy hagyni kell, hogy a foglalkozás kezdetén ló ellazuljon. “Azt gondolom, hogy fontos, hogy hagyni kell, hogy a ló ellazuljon, és felvegye saját természetes tempóját, ezt követően pedig ezt a természetes tempót és mozgást igyekszem javítani”.
A foglalkozások után Vitalíj pokrócot terít Makkára, és körülbelül egy óra hosszán át kikötve hagyja, hogy ne tudjon felhevült testtel hemperegni, majd leveszi róla a pokrócot (csak ez a csődör nincs betakarva az egész istállóban).
Nem köti ki a boxban, ki tud nézni az udvarra, és élvezheti az istálló hátsó ablakán keresztül beáramló friss levegőt. Déli 12 órakor megetetik a lovakat, Vitalíj ezalatt megtisztogatja a lószerszámot, ő maga is megebédel, és felkészül a délutáni 45 perces foglalkozásra, amikor is ő ül fel a lóra, ezúttal a külső lovardában Kettős zablát használ Makkánál, valamint hosszú iskolázó ostort, és a féloldalazást, a helyben ügetést (piaffe) és a passage-t gyakorolja.https://www.youtube.com/watch?v=fcf_2f3BU_g

Ezt követően újra ápolás következik Makka számára, és Vitalíj a trágyát is eltakarítja. Majd visszavonul a szállodába, ahol fejben újra „lejátssza” az aznap tanultakat, és a yotube-on videón végignézi, ahogy a díjlovaglás nagy mesterei végzik gyakorlataikat.

Vitalíj Andrukovics 1969-ben született Moszkvában. Négy éves korában kezdett el lovagolni, amikor nagyszüleit látogatta meg, akik vidéken éltek. A faluban a marhagulyát lovas pásztorok őrizték, és Vitalíj az egész napot velük töltötte napkeltétől napnyugtáig. „A szüleimnek úgy kellett megkeresni engem, és azzal fenyegettek, hogy csípős csalánnal náspángolnak el. Olyan gyors vágtában száguldoztam előttük, hogy a szívverésük is biztosan elállt”.

13 éves korában „a sport mesterjelöltje” címet szerezte meg még a szovjet időkben, főleg a díjugratásban mutatott teljesítményéért. „Akkoriban még semmit sem tudtam a lovaglásról”-mondja Vitalíj. „Egyszerűen nem ismertem a félelmet”. 1988-ban Vitalíjt behívták katonának. Leszerelése után lovas oktatóként dolgozott, majd szabadfoglalkozású lett, és a dubnai Ahal-Teke ménesbirtokon szervezett lovas túrákat az oda látogató külföldi turisták számára. “A Pontecorvo-Teke lovakon lovagoltunk a Volga partján. Akkor figyeltem fel erre a lófajtára”.

“Mi tette önre a legnagyobb benyomást?”makshaelravi
“Az eszességük, és az a lehetőség, amit a lovasok számára kínáltak. Ezután jött a többi: a kiváló erőnlét, az elasztikus mozgás, a kiváló munkabírás, a bátorság.
Azóta elköteleztem magam a fajta iránt. Minden műfajban dolgoztam velük, úgymint díjlovaglás, díjugratás, military, még cirkuszban is.”.
Makka Shael 2004-ben született a Vlagyimiri Területen (Oroszországban) a Shamborant ménesben. “Ez a Shael-Teke ménes”, amit Leonid Babaev és
Sharip Galimov alapított. Apaménje, Gayaz (Gaigysyz-Pampa) pompás természetes mozgásformákkal rendelkezett (Vitalíj szerint ez Pampától származott), de nyereg alatt ez nem különösebben mutatkozott meg. Munkás élete rövid volt, mert egyik hátsó lábán térdízületi sérülést szenvedett. Makka anyja Melana, egy Fakirpelvan-véronalból származó kanca volt, Omar lánya. Babajev elárul egy nagyon ritka tenyésztői titkot:
“Omar itt a fő összetevő. A legjobb csikók az Omarral kapcsolatos beltenyészetből származtak, vagy legalábbis azokból, akikben volt Omar vér.

Makka kiváló lábformával rendelkezik, ami egyik jellemző tulajdonsága Gayaz számos leszármazottjának. Széles, „húsos” az alkarja, rövid a csánkja, dús a csontozata, erős csüddel rendelkezik, és kiválóa patája is. Erőteljes, jól mozgó a válla, egyenes vonalú a mozgása, és könnyed, lendületes, magas lábemeléssel végrehajtott ügetés jellemzi. Mozgása laza és áramvonalas. Aktivitás és pontosság jellemzi.
Ahhoz képest, hogy Ahal-Teke fajta, talajfogása súlyosnak mondható, ugyanakkor a benne lévő dús energiatartalék erőteljesen hajtja előre, ami általánosságban az erő és elegancia benyomását kelti.
“Fantasztikus volt nézni, ahogy szinte repül a lovardában”-mondja Anne Stuart, aki maga is egy holland Ahal-Teke tulajdonosa, és aki arra törekszik, hogy folytassa a díjlovagló munkát saját lovával. “Úgy néz ki, mint egy pillangó, ahogy eltáncol a többi ló között”.9e47e5fb

Makka az alapokat már elsajátította. Kiválóan és összeszedetten halad kis körön lassú vágtában, majd félpiruttre vált, és már majdnem teljesen biztonságosan végrehajtja a PrixStGeorge-szintű elemeket is. Most tanulja a piaffe-ot, és a háromszoros és négyszeres váltásokat gyakorolja.
Ló és lovasa reméli, hogy idén nyáron visszatér Hollandiába újabb 3 hónapra, és indulhat néhány holland nyílt bajnoki fordulón. Az Oroszország és Hollandia között lefolytatott utazás és a hollandiai tartózkodás költségei tetemesek, de Andrukovics azt gondolja, hogy ebből a lóból ki kell hozni azt, amit csak lehet, és le kell küzdeni az elszigeteltséget annak érdekében, hogy a lóval európai szinten lehessen dolgozni. Érdekes, hogy Andrukovics a holland oktatási módszert pozitívnak és előremutatónak tartja. “Oroszországban folyton azt hallom, hogy neked az a problémád… Itt pedig egyszerűen csak arra összpontosítanak, hogy a különböző mozgásformákat tökéletesítsék”.
Makkára még sok éves kemény munka vár ahhoz, hogy megfeleljen a hozzá fűzött díjlovaglással kapcsolatos magas elvárásoknak, ugyanakkor meggyőző példát mutat arra, hogy az Ahal-Teke fajta manapság mire lehet joggal képes. Útjához kedvező szelet adjanak az égiek.

 

Maria Marquise Baverstock

1064

Aranyszőrű paripák Ópusztaszeren

Délmagyar.hu!

P1030146

Amikor elkezdték a vállalkozást, még nem sejtették, hogy milyen jó lóra is tettek Cseppentő Attiláék – a család akhal-teke lovakat tenyészt, amelyekről 2006-ban igazolódott be: a honfoglalás kori magyarok lovainak leszármazottai.

– Jó lóra tettünk – fogalmaz Cseppentő Attila, aki a 80-as években feleségével megvásárolta Musztafát, hazánk akkori egyetlen akhal-teke lovát. A több mint 20 éves, állami tulajdonban lévő mént gyakorlatilag leselejtezték, csökkent az értéke, így tudott

hozzájutni a házaspár, és kezdhette el a tenyésztést. Mára 70–80 lóból álló állománnyal rendelkeznek.

Lovaikról 2006 táján derült ki, mennyire különlegesek: genetikusokból és régészekből álló csoport tizedik századi sírokban talált lócsontokat vizsgált. Megállapították: a honfoglaló magyarok lovaival a ma élő fajták közül a belső-ázsiai akhal-teke lófajta áll a legközelebbi rokonságban.

– Az első ló megvásárlásával az volt a célunk, hogy kezdjünk valamit ezzel a kallódó fajtával. Budapestről Ópusztaszerre költöztünk, akkoriban épült a rotunda. Felvettem a kapcsolatot az akkori igazgatóval, Trogmayer Ottóval. Amikor a Feszty-körkép megnyitott, lovas jelenlétünkkel csatlakoztunk a park programjaihoz. Új műfajt kellett teremtsünk, hiszen akkoriban még senki nem tudta, mit is kell csinálni a ló hátán, hogy hitelesen megidézzük a múltat. Egyre aprólékosabban kezdtük kidolgozni a nomád skanzen terveit. De ahogy a következő vezetés alatt elindult a megvalósítása, bennünket valahogy kifelejtettek belőle – fogalmazott Cseppentő Attila.

 

P1030078P1010785

P1010150269000_257523550930822_100000195372022_1252246_825497_n

  Fémes csillogás

Az akhal-teke a világ legősibb lófajtáinak egyike. Tenyésztése 2500 évvel ezelőtt kezdődött a mai Türkmenisztán területén. Ezek a lovak nemes megjelenésűek, karcsúak, nyúlánkak. Jellemző rájuk a fakó színárnyalat és a különleges fémes csillogás. Rájuk vezethető vissza az „aranyszőrű paripa” elnevezés vagy például A fehér ló fia mondája. Rendkívül intelligensek, érzékenyek és temperamentumosak, kiemelkedők a képességeik. Egy tiszta vérű tenyészállatért külföldön akár 10 ezer eurót (2 millió 700 ezer forintot) is elkérhetnek, az ópusztaszeriek közül az igazán jó vérhányadú lovakat 500 ezer–1 millió forintért tudják eladni.

 

 

IMG_4326

Cseppentőék mára 70–80 lóból álló állománnyal dolgoznak Ópusztaszeren.

Írta: Bobkó Anna

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/aranyszoru_paripak_szeren/2186805/