Megjelent a ménesünkről és lovas tevékenységünkről egy cikk az Ampascachi Horse Riding Holiday oldalán. A cikk négy nyelven (angol. francia, német és spanyol) olvasható. Az angol verziót itt tekintheti meg.
Blog
Lovastusa: Az Ópusztaszeri Akhalok Bábolnán!
Lovas gazdainterjú: Ópusztaszeri Akhal Teke ménes és a Hoof Boss körmölőgép, mint újdonság
Azték sikere távlovaglásban
Díjlovas versenyen az Ópusztaszeri Akhal Ménes csapata
A Szent László Lovasklub díjlovasversenyen az Ópusztaszeri Akhal Ménes csapata kiváló eredményeket ért el 2021.05.23-án Szentesen! Szép díjlovaglás mellett minden ló fegyelmezetten és együttműködően viselkedett az utaztatás során, szállítóra rakásnál is!
Gratulálunk a csapatnak és a segítőknek!
A csapat többi tagja: sofőr: Arany Mihály
szervező: Cseppentő Attila, az Ópusztaszeri Akhal Ménes alapítója
segítők: Ormos Júlia
Eredmények:
L1 kategória 1. helyezés: Cseppentő Regő Hektor nevű lovával
A2 kategória 3. helyezés: Cseppentő Réka és Arabeszk
Apáti Zsófia Kozákkal a 4. helyezett lett
Gábor Gerda: 5. hely Ritmussal
Apáti Zsófia és Gábor Gerda sikeres rajtengedélyt tett.
Elkészült az Ópusztaszeri Akhal Ménes első lovastúra videója! Fogadjátok szeretettel!
Az Akhal Teke napjainkban-Lovas Nemzet 2021. február
ÚJDONSÁG: ,,KYZYL” Nyereg!!!
Ebből a különleges színű termékből összesen 3 darab került legyártásra.
Az oldalbőr teljesen természetes növényi cserzéssel készült, felszínén saját eredeti erezete látható és egészen Erdélybe, a Kárpátok lábához mentünk el érte egy olyan üzembe, amilyenből ma már csak kevés létezik.
A termék most kerül meghirdetésre a külföldi piacokon is, többek közt az USA-ban, ezért akit érdekel időben jelentkezzen!
Info, rendelés: csat1996@gmail.com (Kapcsolatfelvétel esetén mindenképp azonosítani kell, hogy a Kyzyl nyeregről van szó!)









Távlovas versenyen az Ópusztaszeri Akhal Ménes csapata
ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ ELSŐ KÉZBŐL AZ ÓPUSZTASZERI MARHATERELÉSRŐL
Minden lovas, sőt, talán minden ember álmodozott már róla, hogy milyen lehet az igazi cowboy életérzés. A világ bizonyos részein, ahol a “lábasjószágot” még a klasszikus módon legeltetik, használják még ilyen munkára a lovakat. Európában már nem igazán, de mi olyan szerencsések vagyunk, hogy az Ópusztaszeri Akhal Teke Ménes szervezésében belecsöppenhetünk egy napra ebbe az ősi foglalkozásba! A Lovasok.hu Csapat egyik tagja is kíváncsi volt rá, fogadjátok első kézből az élménybeszámolóját!
Péntek reggel korán indultunk Pestről, alig vártuk, hogy részt vehessünk a marhaterelésen. Az igazat megvallva már nagyon be voltam zsongva, mint aki az első lóra ülésére készül. Néztem az időjárást, reméltem, hogy kegyes lesz hozzánk az ég. Ópusztaszertől 30 km-re hatalmas eső kapott el minket. Nem baj, van vízálló kabát, nadrág, akkor is lovon leszünk, és akkor is szuper lesz.
Végre begurultunk a lovardába. Útitársam korábban járt már itt, én még sosem. A lovak már ki voltak kötve a nyergeléshez, ott álltak szépen sorban. Bemutatkozás, eligazítás, lóosztás, ismerkedés. Mindenki kicsit izgatott. Nézem a nyerget, még sosem láttam ezelőtt Cseppentő nyerget. Izgatottan vártam, hogy milyen lesz benne lovagolni.
Mielőtt elindultunk volna a marhák téli legelőjére, volt egy bemelegítő edzés. Itt felmérték a lovasok tudását, a ló-lovas páros sikerességét. Össze lehetett szokni a lóval, megszokni a mozgását, a nyerget. Fontos volt, hogy könnyített jármódokban mindenki stabilan tudja tartani magát és irányítani a lovát. Néhány lovardai alakzatot lovagoltunk, mindhárom jármódban kipróbáltuk a lovakat, aztán párba álltunk, és indulhattunk is kifelé.

Két órás lovaglás volt, míg átértünk a szarvasmarhák téli legelőjére. Lovagoltunk erdőn-mezőn át, nádasok mellett. A lovak szuperek voltak. Kellemes, nyugodt vágták, jó ügetős szakaszok, lépésben beszélgetés, minden lovas álma.
Amikor az erdőből kijövet megláttam a pusztát, ugyanúgy hívott engem is, mint a lovamat, Aralt, egy kellemes vágtára. Aztán elhangzott a vezényszó, és megindultunk. Kellemes tempóban volt lehetőség a tájat nézni. Rutinos lovak voltak, ami nekem nagyon tetszett. Láttunk sok őzet, vadnyulat, de a lovakat semmi sem zavarta meg. Az időjárás is kegyes volt, hisz egy kis szitáláson kívül nem volt nagyobb eső.
A csapat jó hangulatban lovagolt. Végre megpillantottunk pár marhát a távolban, egy charolais és egy limuzin típusú húsmarhát. Megérkeztünk.
Miután kikötöttük a lovakat, mentünk ebédelni. Nagyon finom marhapörkölt várt minket tarhonyával, csalamádéval. Érdekes volt, hogy a pörkölt magyar szürke és blonde d’aquitaine keresztezéséből származott. Ebéd után Regő mesélt a tenyésztési célokról, a várható marhaterelésről, sok mindenről. Mi is beszélgettünk, pihentünk. Közben a lovak rávilágítottak a kikötő gyenge pontjaira, így át lettek kötve máshova, mert rendeztek némi felfordulást, hogy véletlenül se unatkozzunk.
Ebéd után indultunk a várva-várt marhaterelésre. Regő tartott egy kis eligazítást, merről merre kell tereljük a marhákat, hogyan lehet őket egyben tartani, és a kisborjakat hol találjuk meg, nehogy lemaradjanak. Aztán elindultunk.
A terelés nagyon szuper élmény volt. Két csapatra osztódtunk, már amikor nem vonalban haladtunk. Átfésültük a bokros területeket, egyben tartottuk a gulyát, irányba állítva. Mindenki nagyon figyelt, és amikor kellett, önállóan dolgozott a lovával. Volt egy nagyon pici borjú is. Rá nagyon kellett vigyázni, hogy tudja tartani a lépést a többiekkel, hisz még csak egy napos volt.
Miután áttereltük a jószágokat, elindultunk visszafelé. Szintén egy kellemes hazalovaglás volt ez, pár vágtaszakasszal.
A lovardában leszerszámozás, elpakolás következett. A lovak kaptak némi abrakot, azután visszavezettük őket a legelőre, ahol azonnal inni mentek a tóból. Nagyon szép helyen lakhatnak ezek a csodálatos lovak.
Nagyon szuper lovaglás és élmény volt. Szép tájak, jó lovak, kényelmes nyereg és a marhaterelés egy teljesen új élmény volt a számomra. Jól szervezett program volt. Aki szokott terepen lovagolni, és mindhárom jármódban biztosan ül, annak mindenképp ki kell próbálnia ezt az életérzést.