Jellemzői

AKHAL TEKE


JELLEMZŐK

Könnyű testű, nyúlánk, sportos megjelenésű ló.

Szín: jellemző a fajtára a különböző fakó színárnyalatok jelenléte és a különleges fémes csillogás.

Finom és emellett nagyon szilárd felépítésű, ellenálló szervezetű ló.

Alkati tulajdonságai magukban hordozzák a sportjelleg sajátosságait: hosszú dőlt lapocka, általában igen jól izmolt far, száraz, erős lábak, kifejezett mar, hosszú hát.

Ez létező lófajták közül az egyik legrégebben szelektált fajta, melynek a későbbi a nyugati elvárásokhoz való kitenyésztése nem történt meg. E nélkül a kitenyésztettség nélkül találhatunk a fajtában olyan egyedeket, amelyek a mai modern sportló megjelenését hűen képviselik, ráadásul már akkor is, amikor a többi fajta tenyésztése még igencsak gyerekcipőben járt és a környezetében megtalálható többi ló még az akkori igényeknek megfelelő tömzsi, apró, nem túlzottan kifinomult alkatú ló volt. A megjelenését illetően érdemes megjegyezni, hogy a türkmének és az oroszok is nagyon zárt tenyésztést folytattak, ennek egyik eredménye egy igen sajátos, összetéveszthetetlen küllem, és az Akhal tulajdonságainak igen erőteljes genetikai jelenléte (, és egyúttal öröklődése).

TEMPERAMENTUM

Intelligens, érzékeny, temperamentumos ló. Mentálisan egységesen elmondható a fajtáról, hogy kiemelkedőek a képességeik, harmonikus viszony esetén számítani lehet a nagyfokú együttműködésre, problémamegoldó készségre.

ADOTTSÁGOK

A fajta származási helyéből fakadóan is igen jó állóképességgel rendelkezik. A sivatagi körülmények azt eredményezték, hogy teljesítményét igen kevés takarmány és vízellátottság mellett is nagyon jól hozza.

Hosszú távok megtételére alkalmas, akár igen szélsőséges körülmények közt is.

Sivatagi versenyek: Annak idején rendszeresen sor került a sivatagban nagyon hosszú távok megtételére. Később ezek népies törzsi versenyek formájában öröklődtek tovább. A versenyen Akhal Teke lovak vettek részt, állítólag más ló erre a teljesítményre nem képes, nem is jött szóba más fajta. Később (már a közelmúltban) újra próbálkoztak hasonló versenyekkel, de nem tisztavérű Akhalokkal és nem is az egykori tréningmódszerekkel voltak felkészítve. Ezek a versenyek sokszor félbeszakadtak, mert túl sok ló és/vagy ember veszett oda.

Hogy miért ilyen szívós és ellenálló a fajta?

A folyamatos harckészültség idején olyan lóra volt szükség, melyre bármikor felugranak a lehető legnagyobb teljesítményt nyújtja, akár étlen szomjan napokon keresztül. Ennek megfelelően válogatták és tenyésztették az Akhalokat.

Komfort: A fajtát lovaglás szempontjából olyan komfort jellemzi, amely vitathatatlanul egyedülálló. Hallatlan kényelmes vágta és ügető jármódja talán szintén a sivatagi körülményeknek köszönhető, a homoktalajhoz való akklimatizálódásnak valamint alkati tulajdonságoknak (pl.: hosszú hát).

Galopp: Nem sok fajta van az angol telivéren kívül, amelyet galoppra használnak. A kelet galopplova az Akhal Teke. Már nagyon régóta és máig futtatják, főként hosszabb 4-5-6000 m-es távokon. (a sebesség valószínűleg szintén a harci adottságok részét képezte, így szelekciós tényező lehetett)

akhal_jellemzoi_002

A FAJTA EREDMÉNYEI

Poligon, hosszú ideig csúcstartó volt kitartásos magasugrásban a volt Szovjetunióban 212 cm-rel.

Perepel 1950-ben 8 méter 78cm-rel távolugró rekordot állított fel.

Absent díjlovaglásban 1958-ban Aachenben 2. helyezett lett, az 1960-as Római Olimpián nagydíjban aranyérmet szerzett, majd 1964-ben, Tokióban bronzérmet nyert.

2 éves korában galoppon is versenyzett. 16 éves koráig sportkipróbálás alatt állt.

Kambar, a kiváló galoppversenyló 64 versenyéből 63-at megnyert.

Káplán 26 versenyéből 16-szor első lett, 1400-4000m-es távokon.

Magdan (Karakír) 1952-ben a Közép-Ázsiai Köztársaságok Kazah Bajnokságán, 50 km-es távon második lett, 1 óra 30 perc 51 mp-es eredményével.

Akbar Taskentben 10.000 m-en 14 perc 14,8 másodperc eredménnyel győzött.

 Ő az 1976-ban Magyarországra került Musztafa apja, aki ideérkezése után a mi családunkhoz került, és ő volt a ménesünk alapítóménje.

 Nálunk fedezett a fia, Musztafa 53 is, aki az előtt eredményes díjugró ló volt, valamint szabadonugróban 2 méter felett ugrott.

1935-ben 84 nap alatt 4300 km-t tettek meg vele, Ashgabadból Moszkváig, ebből 360 km sivatagi terep volt.
Ezen kívül még militaryban és díjugratásban is használják a fajtát és értek el vele eredményeket.

Ebből is látszik, hogy a kis populáció ellenére milyen nagy a tehetséges egyedek aránya?

MILYEN SZEREPET TÖLTHET BE MA, EURÓPA/MAGYARORSZÁG LOVASVILÁGÁBAN AZ AKHAL TEKE?

Ahogyan ez a korábban leírtakból kiderül a fajta igen multifunkcionális. A lovaknak a mai világban már leginkább a sportban, és szabadidő-eltöltésben, egészségmegőrzésben és rekreációban van szerepük.

SPORT

Az Akhal Teke ideális sportló típus. Díjugratásban, díjlovaglásban, militaryban, távlovaglásban,galoppon és gáton is érdemes lenne a kipróbálása. Ráadásul ezen sportágak egy részében már bizonyította a rátermettségét, tehetségét, mindezt annak ellenére, hogy nem történt vele sok évtizedes, szakirányú tenyésztői munka.

Megfelelő tenyésztéssel és szakszerű munkával nagyon valószínű, hogy a fajta kiugró eredményeket érhet el. Ehhez még saját tapasztalataink is plusz információkkal szolgálnak, melyek szintén alátámasztják azt, hogy az Akhal Tekének mindenképp helye van a sport világában.

A sporton kívül speciális munkafeladatok megtanulására is képes:

Családunk (Édesapám) a fajtával először egy cirkuszi idomár révén került kapcsolatba, akkor Édesapám már évek óta a keleti lovaskultúrákat tanulmányozta. Ez az idomár látta a moszkvai cirkusz lovasműsorát, ahol Akhal Tekékel dolgoztak és nagyon jó véleménnyel nyilatkozott róluk.

Az elmúlt tíz év során nagyon sok bemutatót csináltunk. Keleti hagyományőrző lovas produkciónk bejárta az országot és a németországi Lindlarba is ellátogatott. Ezen bemutatók során a fajta nagy sikert aratott finom, unikális megjelenésével, gyors, lendületes és szinte úszó mozgásával.

A Szegedi Szabadtéri Színház nyári produkcióiban rendszeresen szerepet kaptak a lovaink, s ebből is kiderült, hogy az Akhal Teke jó az ún. speciális feladatok ellátására is.

Szabadidő-lovaglásra való alkalmassága:

Statisztikailag bizonyított, hogy a lovasok nagy része szabadidőlovas (kb. 80%).

Mi körülbelül 8 éve foglalkozunk lovasturizmussal, lovasoktatással. Néhány kivétellel különböző vérhányadú (50-75-100%-os) Akhal Teke lovakat használunk. A fajta bebizonyította számunkra, hogy ezen a területen is kitűnően működik, sőt kiváló komfortja mindig szembeszökő volt, főként a hosszú túrák során. A felhasználás fent említett verzióin kívül volt már rá példa, hogy használták a fajtát western stílusban belovagolva is.

AZ AKHAL TEKE JELENLEGI HELYZETE, EGZISZTENCIÁJÁT FENYEGETŐ TÉNYEZŐK

Az Akhal állománylétszáma nagyon kicsi, főként Európában. Magyarországon néhány (8-10) tenyésztő van és azok is általában csak 5-10 lovat tartanak. A legnagyobb nem tisztavérű állomány hazánkban a mi ménesünk Ópusztaszeren, 60-as átlagos lólétszámmal.

Európában nyugatabbra (Németország, Franciaország, Svájc, Csehország) élénkebb az Akhal tenyésztői munka. Rendszeresek a tenyésszemlék, működik az adás-vétel.

A probléma egyik forrása az, hogy nagyon kevés helyen használják az Akhalt az európai tenyésztők használati lóként (pl. szabadidő, sport). Általában hobbisták tartják kis (1-5) létszámban és max. saját céllal otthon lovagolják, illetve sokan tenyésszemlére viszik (,ezt is általában fajtán belül). Ennek az a negatív következménye, hogy a ló nincs jelen se a sportéletben, se a turizmus területén. Nem alakulnak ki nagy állományok. Nem zajlik tervszerű, fejlesztő tenyésztői munka. A lovas világ (szakmabeliek, edzők, sportolók, szolgáltatók) így nem ismeri, és emiatt nehezen tudja elfogadni a fajtát.

Ráadásul az a tény, hogy ez az a lófajta melyet őseink használtak, mellyel honunk egykori birtokbavétele zajlott, fontosságát nemzeti értékké növeli. Egy olyan lófajta sorsa forog kockán, amely jelen volt már a fajták születésének kezdetén és olyan kiaknázatlan lehetőségeket hordoz, oly sokféle területen, ami kevés más lófajtáról mondható el.