Küllem:

• Könnyű testű, nyúlánk, sportos megjelenésű ló.
• Szín: jellemző a fajtára a különböző fakó színárnyalatok jelenléte és a különleges fémes csillogás.
• Finom és emellett nagyon szilárd felépítésű, ellenálló szervezetű ló.
• Alkati tulajdonságai magukban hordozzák a sportjelleg sajátosságait: hosszú dőlt lapocka, általában igen jól izmolt far, száraz, erős lábak, kifejezett mar, hosszú hát.
• Ez létező lófajták közül az egyik legrégebben szelektált fajta, melynek a későbbi a nyugati elvárásokhoz való kitenyésztése nem történt meg. E nélkül a kitenyésztettség nélkül találhatunk a fajtában olyan egyedeket, amelyek a mai modern sportló megjelenését hűen képviselik, ráadásul már akkor is, amikor a többi fajta tenyésztése még igencsak gyerekcipőben járt és a környezetében megtalálható többi ló még az akkori igényeknek megfelelő tömzsi, apró, nem túlzottan kifinomult alkatú ló volt. A megjelenését illetően érdemes megjegyezni, hogy a türkmének és az oroszok is nagyon zárt tenyésztést folytattak, ennek egyik eredménye egy igen sajátos, összetéveszthetetlen küllem, és az Akhal tulajdonságainak igen erőteljes genetikai jelenléte (, és egyúttal öröklődése).

Temparamentum:

• Intelligens, érzékeny, temperamentumos ló. Mentálisan egységesen elmondható a fajtáról, hogy kiemelkedőek a képességeik, harmonikus viszony esetén számítani lehet a nagyfokú együttműködésre, problémamegoldó készségre.

Adottságok:

• A fajta származási helyéből fakadóan is igen jó állóképességgel rendelkezik. A sivatagi körülmények azt eredményezték, hogy teljesítményét igen kevés takarmány és vízellátottság mellett is nagyon jól „hozza”.
• Hosszú távok megtételére alkalmas, akár igen szélsőséges körülmények közt is…
• Sivatagi versenyek: Annak idején rendszeresen sor került a sivatagban nagyon hosszú távok megtételére. Később ezek népies törzsi versenyek formájában öröklődtek tovább. A versenyen Akhal Teke lovak vettek részt, állítólag más ló erre a teljesítményre nem képes, nem is jött szóba más fajta. Később (már a közelmúltban) újra próbálkoztak hasonló versenyekkel, de nem tisztavérű Akhalokkal és nem is az egykori tréningmódszerekkel voltak felkészítve. Ezek a versenyek sokszor félbeszakadtak, mert túl sok ló és/vagy ember veszett oda…
• Hogy miért ilyen szívós és ellenálló a fajta?

A folyamatos harckészültség idején olyan lóra volt szükség, melyre bármikor felugranak a lehető legnagyobb teljesítményt nyújtja, akár étlen szomjan napokon keresztül… Ennek megfelelően válogatták és tenyésztették az Akhalokat.
• Komfort: A fajtát lovaglás szempontjából olyan komfort jellemzi, amely vitathatatlanul egyedülálló. Hallatlan kényelmes vágta és ügető jármódja talán szintén a sivatagi körülményeknek köszönhető, a homoktalajhoz való akklimatizálódásnak valamint alkati tulajdonságoknak (pl.: hosszú hát).
• Galopp: Nem sok fajta van az angol telivéren kívül, amelyet galoppra használnak. A kelet galopplova az Akhal Teke. Már nagyon régóta és máig futtatják, főként hosszabb 4-5-6000 m-es távokon. (a sebesség valószínűleg szintén a harci adottságok részét képezte, így szelekciós tényező lehetett)


A fajta eredményei:

• Poligon, hosszú ideig csúcstartó volt kitartásos magasugrásban a volt Szovjetunióban 212 cm-rel.
Perepel 1950-ben 8 méter 78cm-rel távolugró rekordot állított fel.
• Absent díjlovaglásban 1958-ban Aachenben 2. helyezett lett, az 1960-as Római Olimpián nagydíjban aranyérmet szerzett, majd 1964-ben, Tokióban bronzérmet nyert.
2 éves korában galoppon is versenyzett. 16 éves koráig sportkipróbálás alatt állt.
• Kambar, a kiváló galoppversenyló 64 versenyéből 63-at megnyert.
• Káplán 26 versenyéből 16-szor első lett, 1400-4000m-es távokon.
• Magdan (Karakír) 1952-ben a Közép-Ázsiai Köztársaságok Kazah Bajnokságán, 50 km-es távon második lett, 1 óra 30 perc 51 mp-es eredményével.
• Akbar Taskentben 10.000 m-en 14 perc 14,8 másodperc eredménnyel győzött.
 Ő az 1976-ban Magyarországra került Musztafa apja, aki ideérkezése után a mi családunkhoz került, és ő volt a ménesünk alapítóménje.
 Nálunk fedezett a fia, Musztafa 53 is, aki az előtt eredményes díjugró ló volt, valamint szabadonugróban 2 méter felett ugrott…
• 1935-ben 84 nap alatt 4300 km-t tettek meg vele, Ashgabadból Moszkváig, ebből 360 km sivatagi terep volt. Ezen kívül még militaryban és díjugratásban is használják a fajtát és értek el vele eredményeket.

Ebből is látszik, hogy a kis populáció ellenére milyen nagy a tehetséges egyedek aránya…

 

Milyen szerepet tölthet be ma, Európa/Magyarország lovasvilágában az Akhal Teke?

Ahogyan ez a korábban leírtakból kiderül a fajta igen multifunkcionális.
 A lovaknak a mai világban már leginkább a sportban, és szabadidő-eltöltésben, egészségmegőrzésben és rekreációban van szerepük…

Sport:

Az Akhal Teke ideális sportló típus. Díjugratásban, díjlovaglásban, militaryban, távlovaglásban,galoppon és gáton is érdemes lenne a kipróbálása. Ráadásul ezen sportágak egy részében már bizonyította a rátermettségét, tehetségét, mindezt annak ellenére, hogy nem történt vele sok évtizedes, szakirányú tenyésztői munka.

Megfelelő tenyésztéssel és szakszerű munkával nagyon valószínű, hogy a fajta kiugró eredményeket érhet el.
Ehhez még saját tapasztalataink is plusz információkkal szolgálnak, melyek szintén alátámasztják azt, hogy az Akhal Tekének mindenképp helye van a sport világában.

A sporton kívül speciális munkafeladatok megtanulására is képes:

Családunk (Édesapám) a fajtával először egy cirkuszi idomár révén került kapcsolatba, akkor Édesapám már évek óta a keleti lovaskultúrákat tanulmányozta. Ez az idomár látta a moszkvai cirkusz lovasműsorát, ahol Akhal Tekékel dolgoztak és nagyon jó véleménnyel nyilatkozott róluk…

Az elmúlt tíz év során nagyon sok bemutatót csináltunk. Keleti hagyományőrző lovas produkciónk bejárta az országot és a németországi Lindlarba is ellátogatott. Ezen bemutatók során a fajta nagy sikert aratott finom, unikális megjelenésével, gyors, lendületes és szinte úszó mozgásával.

A Szegedi Szabadtéri Színház nyári produkcióiban rendszeresen szerepet kaptak a lovaink, s ebből is kiderült, hogy az Akhal Teke jó az un. speciális feladatok ellátására is…

Szabadidő-lovaglásra való alkalmassága:

Statisztikailag bizonyított, hogy a lovasok nagy része szabadidőlovas (kb. 80%).

Mi körülbelül 8 éve foglalkozunk lovasturizmussal, lovasoktatással. Néhány kivétellel különböző vérhányadú (50-75-100%-os) Akhal Teke lovakat használunk. A fajta bebizonyította számunkra, hogy ezen a területen is kitűnően működik, sőt kiváló komfortja mindig szembeszökő volt, főként a hosszú túrák során. 
A felhasználás fent említett verzióin kívül volt már rá példa, hogy használták a fajtát western stílusban belovagolva is…

Az Akhal Teke jelenlegi helyzete, egzisztenciáját fenyegető tényezők:

Az Akhal állománylétszáma nagyon kicsi, főként Európában.
Magyarországon néhány (8-10) tenyésztővan és azok is általában csak 5-10 lovat tartanak. A legnagyobb nem tisztavérű állomány hazánkban a mi ménesünk Ópusztaszeren, 60-as átlagos lólétszámmal…

Európában nyugatabbra (Németország, Fr. ország, Svájc, Csehország…) élénkebb az Akhal tenyésztői munka. Rendszeresek a tenyésszemlék, működik az adás-vétel…

A probléma egyik forrása az, hogy nagyon kevés helyen használják az Akhalt az európai tenyésztők használati lóként (pl. szabadidő, sport). Általában hobbisták tartják kis (1-5) létszámban és max. saját céllal otthon lovagolják, illetve sokan tenyésszemlére viszik (,ezt is általában fajtán belül). Ennek az a negatív következménye, hogy a ló nincs jelen se a sportéletben, se a turizmus területén. 
→ Nem alakulnak ki nagy állományok. 
→ Nem zajlik tervszerű, fejlesztő tenyésztői munka. 
→ A lovas világ (szakmabeliek, edzők, sportolók, szolgáltatók) így nem ismeri, és emiatt nehezen tudja elfogadni a fajtát.

Ráadásul az a tény, hogy ez az a lófajta melyet őseink használtak, mellyel honunk egykori birtokbavétele zajlott, fontosságát nemzeti értékké növeli…
Egy olyan lófajta sorsa forog kockán, amely jelen volt már a fajták születésének kezdetén és olyan kiaknázatlan lehetőségeket hordoz, oly sokféle területen, ami kevés más lófajtáról mondható el.